Egy magyar egyetemista a jegyvásárlás problémáitól kezdve, a város lebénulásán át, egészen a lefújás utáni veszélyérzetig beszél mindenről, ami a futball egyik legnagyobb klubcsatájához tartozik. INTERJÚ!
A Serie A tizenharmadik fordulójának csúcsmérkőzésén az AS Roma 2-1-re legyőzte a városi rivális Lazio együttesét. Az összecsapáson ezúttal nem volt piros lap, viszont két tizenegyest is megadott a játékvezető, egyet az egyik, egyet pedig a másik fél javra. A Derby della Capitale nem csupán egy mérkőzés, hanem a világ futballtérképén az egyik legnagyobb ütközetnek számító rangadó, amire nem a visszafogott jelző jut először az ember eszébe. Az örökmérleg 52 Lazio győzelem, 63 döntetlen, és 70 Roma győzelem. A derbik házi gólkirályi címén közösen osztozik, az egyaránt tizenegy találatig jutó Dino da Costa, és Francesco Totti.
A Campione az egyik olvasójával készített interjút, aki a helyszínen tekintette meg a Derby della Capitale-t. Kanász-Nagy Móric mesélt az élményeiről, és tapasztalatairól.
- Elsősorban nem én, hanem a család többi tagja szervezte a kirándulást, de nem tudatosan a római derbire időzítették, viszont ha már így alakult, nem hagyhattam ki ezt a lehetőséget. Nem kötődök egyik csapathoz sem, de ez egy olyan rangadó, amit minden futballszerető ember szívesen átélne – kezdte a Campione érdeklődésére Kanász-Nagy Móric.
- Mennyire volt egyszerű a jegyvásárlás?
- A mérkőzés előtt nagyjából 10-12 nappal vásároltam a jegyeket, egy jegyközvetítő irodán keresztül. Adódott némi gond, ugyanis az Olasz labdarugó-szövetség előírásai alapján a jegyvásárláshoz olasz adószám szükséges, mellyel nem rendelkeztünk. Az ügyintézők nagyon készségesek voltak, és pár megírt email után hamar megoldották a problémát, pedig biztosan nem mi voltunk az egyetlenek, akik felkeresték őket. Egy személyigazolvány elégnek bizonyult a jegyvásárláshoz, azonban egy olasz állampolgárnak csupán a nevét, a születési dátumát, és az adószámát kell megadni. Mondhatni pofon egyszerű, és semmiféle korlátok nincsenek a jegyvásárlás során, nincs szurkolói kártya, vagy hasonló.
- Milyen hatással volt a derbi a város mindennapi életére?
- Már pár nappal a mérkőzés előtt, a város forgalmasabb részein kitelepültek a két klub standjai, ahol különböző tárgyakat vásárolhattak az emberek. A derbi népszerűsítésére komoly gondot fordítottak, plakátok tömkelegével találkozhattunk a város minden pontján. A mérkőzés napján már délelőtt mindenki mezekben, szurkolói sálakban, és melegítőkben mászkáltak az utcán.
- Mennyire volt egyszerű bejutni a stadionba?
- Szerencsére nagyon közel volt a szállásunk, 20-30 perc alatt gyalog ott voltunk a Stadio Olimpico bejáratánál. Ami a bejutást illeti, hasonló volt a magyar rendszerhez, viszont ellentétben Magyarországgal itt sokszoros tömeg akart bejutni nagyjából azonos idő alatt. Kétszer ellenőriztek. A sorban állás, és a bejutás között nagyjából öt perc telt el. Nem voltunk hozzászokva a stadion méretéhez, így a helyünk megtalálásával kapcsolatosan akadt, némi nehézség.
- Összességében milyen volt a mérkőzés, és az atmoszféra?
- A sport terén még nem volt szerencsém hasonlót átélni, valószínűleg soha nem fogom elfelejteni a Derby della Capitale atmoszféráját. Nem gondoltam, hogy ekkora hangulatot tudnak csinálni a két csapat szurkolói. Korábban már láttam videókat, de élőben teljesen más volt megélni. Maga a mérkőzés is fantasztikus volt, igazi minőségi futballt láthattam.
- Mennyire ment könnyen a visszaút a szállásig? Elvégre közel 70 ezren voltak a stadionban…
- Megbénította a közlekedést a mérkőzés, lezárták a főút egy szakaszát, amin nagyjából 20 percet sétáltunk a Roma szurkolókkal. A mérkőzés után is még énekelték az indulójukat. Az emberek nagy része motorral jutott el a stadionig. Ez egyébként egész Rómára jellemző, hogy kisebb robogóval közlekednek a városon belül. A szurkolók, amikor elhagyták az Olimpicót, a saját csapatuk zászlóját kitűzve a csomagtartóra, folyamatosan dudálva mentek végig a főúton.
- A rómait, a világ labdarúgásának egyik legnagyobb derbijeként tartják számon. Nem érezteted magad veszélyben? Nem volt benned semmilyen félelemérzet?
- Veszélyben semmiképp, egyszer sem jutott eszembe, hogy bármilyen probléma lehet. Már csak azért sem, mivel egyik csapat mezét, vagy sálját sem viseltem, ezért egy átlagos járókelőként nézhettem ki. Egyébként, semmiféle szurkolói atrocitásról nem hallottam.
- Mennyiben más az olasz hétköznapok a mieinkhez képest?
- A közlekedés terén komoly különbség van a római, és a budapesti között. A rómaiak kevésbé tartják be a kresz szabályokat. Az olasz vendéglátóegységekben a természetes vendégszeretet tapasztalhattuk meg, a konyhájuk pedig kiváló, de ezzel azt hiszem, nem mondtam újdonságot. Összességében a pozitív élményekben nem szenvedtünk hiányt, szívesen mennénk vissza - zárta szavait Kanász-Nagy Móric.
Utolsó kommentek