Campione

Az AS Roma csapatánál az utóbbi időben jelentősen megnőtt az egy főre jutó keresztszalag szakadások száma.

Az AC Milan szimpatizánsai szerint igen, de ennél összetettebb problémáról van szó.

A nyáron kezdődött minden. Az AC Milan kínai tulajdonosa összesen közel 200 millió eurót költött 11 játékos átigazolására. Az elvárás a bajnokságban az első négyben végezni, az Európa Ligában pedig minél messzebb eljutni. Ez egyébként a keret erősségét figyelembe véve, reális célkitűzés.

Montella legénysége az Európa Ligát, és a bajnokságot is remekül kezdte. A pozitív, nagy gólkülönbségű eredmények láttán pedig a szurkolók egyre merészebb célokat fogalmaztak meg, még a Scudetto megnyerése is szóba került. A harmadik fordulóban azonban jött egy kijózanító, 4-1-es pofon a Laziótól, majd a Sampdoria is térdre kényszerítette a piros-feketéket (2-0). Ezzel el is érkeztünk az elmúlt hétvégéhez, amikor az AS Roma látogatott a San Siroba. A fővárosiak mind a három bajnoki pontot elvitték, a Milan pedig az újabb vereséggel egyre távolodik a BL-t érő pozícióktól.

A vezetőség kifejezte nemtetszését, majd elbeszélgetett Montellával. A szurkolók természetesen már egyből leváltották volna az olasz edzőt. Kicsit bonyolította a helyzetet, hogy a Milánnal Bajnokok Ligáját, és bajnokságot is nyerő, Carlo Ancelottit elbocsájtották a Bayern Münchentől. A fennforgásokra természetesen a szurkolók, valamint a sajtó is rácsapott, és kész tényként kezelték a hírt, hogy Ancelotti visszatér korábbi sikerei helyszínére. Milyen stílusos, hogy a rózsaszín ködöt, a rózsaszín lap, a La Gazzetta dello Sport oszlatta el. Az 58 éves tréner úgy nyilatkozott, hogy a pihenésre szeretne fókuszálni, és ebben az idényben biztosan nem vállal munkát. Tehát, a vezetőség végül nem változtatott, és Montella maradt az edző. A pletykák azonban nem szűntek meg, az olasz sajtóban megjelent hírek szerint, amennyiben nem javulnak az eredmények Walter Mazzarri, vagy Paolo Sousa lehet a Milan vezetőedzője.

Vajon tényleg mindenben Montella lenne a hibás? Ennél azért összetettebb az probléma. A Milan kezdőcsapatában – a Roma ellen - kilenc új igazolás is helyet kapott, de ez a szám korábban is hét, vagy nyolc volt. Ennyi új embert képtelenség ilyen rövid idő alatt gördülékenyen működő gépezetté kovácsolni. Montella a szezon eleje óta három különböző szerkezetben is pályára küldte a csapatot (4-3-3, 3-5-2, 3-5-1-1). Ez is azt bizonyítja, hogy egyelőre keresi azt az egyet, amire a keret a legalkalmasabb, és amiben a leghatékonyabb.

 A piros-feketék egyébként a bajnokságban sem produkálnak rossz számokat, ugyanis eddig összesen 114-szer próbálkoztak kapura lövéssel, amiből 38 el is találta azt. Ez mérkőzésenként átlagosan 16/5,5-ös statisztikát jelent. A bekapott 10 gól sem lenne annyira rossz, ha a többség nem óriási védelmi hibákból születne, mint például a Sampdoria elleni első. A tíz lőtt gól hét meccsen kevés, ha az említett átlagot vesszük alapul. A helyzeteket pedig nem az edzőnek, hanem elsősorban a csatároknak kell berúgni. A Cutrone-Silva-Kalinic támadótrió eddig négy gólnál jár. Itt érdekes megjegyezni, hogy a Lazio csatára, Immobile egyedül kilencszer, míg Dybala tízszer volt eredményes.

A szurkolók a sikertelen teljesítmények után hajlamosak bűnbakot keresni, és ezt Montella mellett, Fabio Borini személyében találták meg, amit elég nehéz megérteni. A 26 éves olasz támadó mindössze 1 millió euróért érkezett, nem feltétlen a kezdőcsapatba. A WhoScored nevű statisztikai oldal a bajnokságban 6,56-os átlagosztályzatot adott Borininek, ami csapaton belül a középmezőnyben van. Tehát, hozza azt a szintet, amiért odavitték, a harcossága és a küzdőszelleme pedig az eddigi mérkőzések alapján kiemelkedő.

A legtöbbet a 42 millió euróért szerződtetett, Bonuccitól várhatnák a klub szimpatizánsai, de eddig a csapatkapitány is adós maradt a jó teljesítménnyel. A WhoScored 6,67-es átlagosztályzatot adott. Megváltóként aposztrofálták Calhanoglu érkezését, aki a kreatív középpályáért lenne felelős. A török játékosnak 6,36-os az átlagosztályzata, ami az egyik leggyengébb az egész Milánban. A piros-feketék csiszolatlan gyémántja, Gigio Donnarumma sem büszkélkedhet a maga 6,37-es osztályzatával.

Az AC Milan a bajnokság következő fordulójában, a városi rivális Interrel néz farkasszemet, ami minden szempontból egy vízválasztó mérkőzés lesz.

Az itáliai klubok veretlenül, öt győzelemmel, egy döntetlennel zárták a nemzetközi kupasorozatok második csoportkörét. Ezzel a teljesítménnyel a Serie A megelőzte a német Bundesligát.

Remek héten vannak túl a nemzetközi kupákban résztvevő olasz csapatok. A Bajnokok Ligájában érdekelt mindhárom együttes győzelemmel zárta szeptember utolsó hetét, míg az Európa Ligában két győzelem, egy döntetlen a mérleg. Tehát, a hat résztvevő klub veretlen maradt, számszerűsítve összesen 16 pontot szereztek meg a maximális 18-ból. Ez a teljesítmény különösen az UEFA új koefficiens-rangsora megtekintése után ér látványosan sokat.

A Serie A megelőzte a német Bundesligát, és feljött a tabella harmadik helyére a spanyolok, és az angolok mögé. A szigetországiak is belátható távolságon belül helyezkednek el (közel 1500 egység a különbség), míg a spanyolok nagyon magabiztosan birtokolják a képzeletbeli dobogó legfelső fokát (közel 28 ezer egység a különbség). Ez legutóbb 2010-ben fordult elő utoljára. Akkoriban nagy érvágást jelentett az olasz labdarúgásnak a németek előzése, mivel a Calcio elvesztette a négy BL hely jogát, azóta pedig csak legjobb esetben is, három csapatot vonultathat fel a legrangosabb európai kupasorozatra. Az előzésben a legnagyobb szerepet Olaszország jelenlegi zászlóshajója, a Juventus játszotta. A torinóiak az elmúlt három év alatt kétszer is bejutottak a Bajnokok Ligája döntőjébe, ami jelentős mennyiségű pontot hozott a Serie A-nak.

Nem akkora meglepetés, hogy a Bundesliga hátrébbkerült a listán, ugyanis mind a hat német nemzetközi kupacsapat vereséggel zárta a második csoportkört.

A Campione érdekességképpen összegyűjtötte, hogy 2010-óta melyik olasz klubok zártak a negyedik helyen a bajnokságban, amivel kénytelenek voltak lemondani a Bajnokok Ligájában való indulás jogáról.

A visszasorolás legnagyobb vesztese kétségkívül a Fiorentina. A violák háromszor (2012/13, 2013/14, 2014/15) végeztek a negyedik pozícióban, de így „csak” az Európa Liga állandó résztvevőinek mondhatták magukat. Ennek nem csak szakmai, de komoly anyagi vesztesége is volt, amit szintén figyelembe kell venni. A BL-ért jóval több pénz jár, amitől a Fiorentina három alkalommal is elesett. A firenzeieken kívül még a Lazio (2011/12), az Inter (2015/16), és az Atalanta (2016/17) bukta el a Bajnokok Ligáját a fent említett okok miatt.

Az olasz csapatok múlt heti eredményei a nemzetközi kupasorozatokban:

Bajnokok Ligája:

Napoli – Feyenoord 3-1 (1-0)

Qarabag – AS Roma 1-2 (1-2)

Juventus – Olimpiakosz 2-0 (0-0)

Európa Liga:

Lazio – Waregem 2-0 (1-0)

AC Milan – Rijeka 3-2 (1-0)

Lyon – Atalanta 1-1 (1-0)

Aurelio De Laurentiis négy csapattal csökkentené az olasz bajnokság létszámát.

Az olasz labdarúgásban jártas embereknek nem meglepő Aurelio De Laurentiis nyers, szókimondó stílusa. A Napoli elnöke ezúttal sem hazudtolta meg magát. Az  olasz Radio24-nek adott interjújában a Serie A jelenlegi, 20 csapatos létszámát nehezményezte, és jelentős létszámcsökkentést javasolt. A filmproducerként is tevékenykedő üzletember már korábban is kezdeményezte a létszámcsökkentést, amin az Olasz labdarúgó-szövetség (FIGC) elnöke, Carlo Tavecchio is elgondolkodott. A két fél álláspontja annyiban ütközik, hogy De Laurentiis 16, míg a szövetségnél inkább 18 csapatos bajnokságban gondolkodnak.

- 1986-ban – ki tudja, miért – megemelték a 16-os létszámot. Ha visszatérne a tizenhat csapatos bajnokság, egy kiesővel, akkor a nagyobb klubok sokkal boldogabbak, és versenyképesebbek lennének. Többször vettem fel a kapcsolatot Tavecchioval, aki az UEFA-ra hivatkozva elmondta, hogy a 20 csapatos Serie A több pénzt hoz a szövetségnek, ami nem igaz – vélekedett De Laurentiis. A Presidente álláspontját a La Gazzetta dello Sport írásos formátumban is megjelenítette.

Be kell látni, hogy a Napoli elnökének drasztikus ötlete talán mégsem annyira elvetemült, mint azt gondolnánk. Olaszország másodosztálya komolyan el van maradva az élvonalhoz képest, ami az elmúlt idények statisztikáiban ki is rajzolódik. A Serie B-ből feljutó három csapat közül kettő, ha nem is az első idényben, akkor a következőben biztosan kiesett. Ez a tendencia folytatódni látszik az idei kiírásban is. Szintén probléma, hogy az újoncok egyáltalán nem tudják megnehezíteni a többi csapat dolgát, és nevetségesen kevés megszerzett ponttal zuhannak vissza a másodosztályba.

A 2017/18-as szezonban feljutó Benevento csapatának az első hat fordulóban egyetlen pontot sem sikerült szereznie. A dél-olasz klub hat vereség alkalmával tizenhat gólt kapott, és mindössze egyet rúgott. Ez a statisztika pedig nem sok bizakodásra ad okot a boszorkányoknak, így ha nem történik gyökeres változás, akkor könnyen csúnyán végződhet a történelmi jelentőségű első Serie A-s idény. A másik feljutó Hellas Verona sem büszkélkedhet a szezonrajtjával, bár legalább a hat mérkőzésből két megszerzett pontot fel tud mutatni. A tény, hogy az említett két pont, két gólnélküli döntetlen alkalmával született, valamint tizennégy kapott, és egy rúgott gól áll a táblázaton a veronaiak neve mellett, komoly gondokra enged következtetni. Hat forduló után ez a két csapat lóg ki leginkább a sorból.

Az előző, 2016/17-es idényben a Pescara múlta alul még a legpesszimistább szurkoló várakozásait is. A delfinek jóval az élvonalbeli szint alatt teljesítettek, amit a 38 mérkőzésen megszerzett 18 pontjuk remekül prezentálja. A játékosok mindössze három alkalommal hagyhatták el győztesen a pályát. A két magyar játékost is a keretében tudó Palermo együttesének sem volt miért büszkének lennie az elmúlt kiírásban. A szicíliaiak 26 ponttal zárták a szezont, de fontos megemlíteni, hogy ebből tízet az utolsó öt meccsen gyűjtöttek. A huszáros hajrá ellenére is megérdemelten estek ki. A harmadik kieső végül az Empoli lett, így a Caglari mellett a másik újonc, a Crotone is megmenekült a kieséstől, bár ahogy mondani szokták, csak egy hajszál választotta el őket a másodosztálytól.

A 2015/16-os idény valamilyen szinten kivétel, mivel komoly küzdelem alakult ki az alsóházban a kiesés elkerülése ellen. Végül a Carpi és a Frosinone újoncként intett búcsút az élvonalnak, hozzájuk pedig a Hellas Verona csatlakozott.

A 2014/15-ös szezonban a nagy múltú Parma végzett 19 ponttal a tabella utolsó helyén. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a keresztesek komoly pénzügyi nehézségekkel küzdöttek, csődöt is kellett jelenteniük, és az olasz szövetség hathatós segítségével tudták egyáltalán befejezni a szezont. A Cesena frissen feljutó csapatként nem élvezhette sokáig a Serie A légkörét, ugyanis 24 megszerzett ponttal, kevés potenciált mutatva búcsúztak.

A mellékelt ábra azt mutatja, hogy De Laurentiis felvetését komolyabban fontolóra kéne vennie a szövetségnek, bár nem valószínű, hogy a FIGC négy résztvevővel csökkentené a létszámot, de egy, a német példára létrehozott 18 csapatos bajnokság szele már fújja Itália partjait.

Pietro Pellegri, a Genoa 16 éves támadója, egyéni rekordokat tekintve, sikeresebben indította pályafutását, mint Del Piero, Totti, vagy éppen Baggio.

A Serie A előző idényének utolsó fordulója igencsak izgalmasra sikeredett. Természetesen, a show-t Francesco Totti búcsúmeccse vitte el, ugyanakkor a reflektorfény egy sugara a Genoa támadójára, Pietro Pellegrire irányult. A mindössze 16 éves tehetség megszerezte első találatát az olasz élvonalban, és ezzel kis híján tönkretette a római fiesztát. Pellegrinek nem ez volt az első fellépése a legmagasabb osztályban, ugyanis 15 évesen és 280 naposan debütált a kikötővárosiaknál. Ezzel pedig ő lett minden idők legfiatalabb játékosa, aki bemutatkozhatott a Serie A-ban, és egy 80 éves rekordot adott át a múltnak.

Az olasz élvonalban nem jellemző a fiatal tehetségek hamar mélyvízbe dobása, sokkal inkább először kölcsönadják őket – akár többször is - alsóbb osztályú csapatoknak a csizmán belül. Pellegri azonban meggyőzte a Genoa vezetőit, hogy érdemes vele számolni. A 2017/18-as szezon első három bajnokiján nem kapott lehetőséget, majd elérkeztünk múlt vasárnapig. A negyedik fordulóban a Grifone a Lazio együttesét látta vendégül. Ivan Juric mesternek egy sajnálatos sérülés miatt hamar változtatnia kellett, és már a 33. percben pályára küldte Pellegrit. Az ifjú titán pedig, ha már megkapta a bizalmat, élt is vele, és duplázott. A dolog szépséghibája, hogy a rómaiak ennek ellenére is 3-2-re nyertek, így elvitték a három pontot. Pellegri azonban ismét történelmet írt, ugyanis ő az első, 21. században született játékos, aki duplázni tudott az európai topligák valamelyikében.

A Campione utánajárt, hogy az utóbbi húsz év olasz csatárfenoménjainak, hány évesen sikerült megszerezniük az első találatukat a Serie A-ban.

Francesco Totti

Az AS Roma klubikonját hamar bedobták a mélyvízbe. 1994 szeptemberében, három nappal a tizennyolcadik születésnapja előtt szerezte meg első találatát a legmagasabb osztályban. Totti a Foggia Calcio elleni, 1-1-re végződő mérkőzésen talált be először. Visszavonulásáig 619 bajnokit játszott, amiken 250 alkalommal volt eredményes, ezzel az örökranglista előkelő, második helyét foglalja el.

Alessandro Del Piero

A Juventus legendás tízesének sem kellett sokat várnia, hogy felkerüljön a góllövőlistára. 18 évesen és 10 hónaposan a Reggiana együttese ellen esett át a tűzkeresztségen, 1993 szeptemberében. Ezt követően Del Piero még 207 találatot jegyzett 513 mérkőzésen.

Roberto Baggio

Az egyik, ha nem a legnépszerűbb olasz labdarúgót pályafutása elején nem kerülték el a sérülések. Baggiot 1985-ben igazolta le a Fiorentina, első találatára mégis 1987 májusáig várnia kellett. Ekkor Diego Maradonát is a soraiban tudó Napoli kapuját vette be, az 1-1-re végződő találkozón. Baggio a legpatinásabb olasz csapatokban is megfordult, összesen 205 találat fűződik a nevéhez, amihez 452 bajnokira volt szüksége.

 Filippo Inzaghi

A lesen született csatár kilóg ebből a díszes társaságból, ugyanis Inzaghinak egészen a 22 éves koráig várnia kellett első Serie A-s találatára, amit a Parma színeiben szerzett, éppen a szülővárosa, vagyis a Piacenza csapata ellen, 1995 októberében. Super Pippo összesen 370 bajnoki mérkőzésen lépett pályára, amiken 156 alkalommal volt eredményes.

Az összeállításból kiderült, hogy a legnagyobb olasz játékosok már nagyon fiatalon meghatározó emberei voltak csapataiknak. Pellegri, ha folytatja ezt a megkezdett utat, akkor minden esélye megvan, hogy világsztár legyen. Az olasz bajnokságnak, és a válogatottnak pontosan ilyen tehetségekre van szüksége, hogy újra régi fényében tündököljön.